|
4.
Ha valahol mégis valódi érték jön létre, rögtön éhes farkasként veti rá magát a hatalom szolgája bármilyen köntösben (lehet két ember kapcsolatában is), és diadalittasan arat. Magát szebbnek, okosabbnak, ügyesebbnek, értékesebbnek, becsületesebbnek, stb. mondja, tartja, és azt gondolja, hogy amit megszerzett valóban az övé lett (akár anyagi, akár szellemi), mert abból él, az élteti. Pedig belerondít, és nem azt kapja, amire vágyik, sőt igazán azt se tudja, mire van szüksége és mit kapott. No, ezért kell neki a hatalom, a szerzés (pótlék), ill. annak uszályában lenni, és folyamatosan fogyasztania, mert a hatalom kielégíthetetlen elemészt mindent, amit elér.
A hatalom egzisztenciális kérdés, nem értékteremtő, hanem értékfaló, és az egység hamis látszatát kelti a nem valódi értékek mentén rendezett társadalomban, közösségben. Éppen ezért az érték egzisztenciális alapon nem érthető helyesen, mert mértéke nem a pénz, a hatalom, a társadalmi egzisztencia mai általános értelemben.
Ér (valamit ér), érik, érett, érték = Őt elérte, elérték, Ő érte van, beteljesedett, megérett. Az érték végtelen és személyes, egyénre szabott, de az egységben teljesedik ki, valósul meg.
Értő elmének, szemnek nincsen csalás az építészetben sem. Minden árulkodik valakiről, és jelent valamit. Minden hat a velük érintkezőkre tudat alatt is. A kiegyensúlyozott, értelmes környezet rendez maga körül, felemel és összeköt, mint ahogy az „értelmes” ember is hat, ha teheti. A rendezetlen szétszór, ha hagyják.
A környezet nem csak tárgyi, hanem szag, lég, mozgás, hang, és persze szín, forma, méret, stb. és mindezek együtt szellemiséggel bírnak. Ezek részben is hatnak, de nem adják a teljességet, csak sejtetnek, amiből érthetünk, ha készülünk rá és nem csak sodródunk.
|
